Egy perc néma csend…ha valaki átkel a másik oldalra…ezt szokták tenni,
egy perc néma csenddel emlékeznek, tiszteletet adnak annak, aki közöttünk élt.
Oly kevés ez…ahogy az is, hogy két évszámot látunk egy kőtömbön, fejfán a temetőben.
Közötte csak egy kötőjel…ennyi lenne?! Egy sokszor nehézségekkel teli, de mégis szép élet?!
Mennyi minden az a kötőjel…
Kedves Godó Gyuri…mennyi minden volt az életedben! Azt csak te tudod. Mi, többiek, szeletkéket kaptunk abból, ami te vagy. Mikor mennyi adatott.
Akik itt maradtunk még, azoknak nehéz. Mily hiány keletkezik és keletkezhet, amikor nincs már valaki
ebben a földi világban.
Rád – volt kollégám-, nagyon is igaz. A rádió elnémult…persze mentek a zenék, de már nélküled.
A szokásos keddi adást várták, vártuk a hallgatóid..feltételezések, keresésed…aztán a hír,
hogy már nem vagy közöttünk…
Az angyalok a szárnyukon elrepítettek egy olyan világba, ahol már semmi nehézség,
semmi betegség és rossz nincs.
Kívánom, hogy mindenkinek jusson gyógyír a fájdalmára elvesztésed okán, a hallgatóiddal együtt, és őrizzen
meg mindenki emlékezetében, aki tényleg ismert.
Nem felejtünk! Mindannyian búcsúzunk tőled, Godó Gyuri, DJ Godó!
Régen, gyerekként, DJ-ként…és adásban ezt láttad, a géped, a pultot…
„A csend beszél tovább, helyettem ő mondja el
A csend beszél tovább, helyettem ő énekel
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet
Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat…” /Republic/