A monarchia fenntartása érdekében olyan dolgokkal nem foglalkoztak, mint a vérfertőzés.
A különböző uralkodócsaládok mindig nagyon fontosak voltak Európa életében, rangjuk és befolyásuk pedig évszázadokon át meghatározóvá tette őket. Ám ennek a hosszú trónfoglalásnak nagy ára volt, aminek főként leszármazottjaik itták meg a levét.
A belterjesség nem volt számukra ismeretlen fogalom: nemcsak a vérvonalat szerették volna a lehető legtovább vinni, hanem így azt is elkerülték, hogy új tagok lépjenek be a családokba, ezzel is megzavarva a monarchia működését. Épp ezért a leggyakrabban a dinasztiák tagjai első-, másod- vagy harmadunokatestvéreikkel házasodtak.
A hírhedten jellegzetes Habsburg-állkapocs
Az európai uralkodócsaládok közül a legjelentősebb a Habsburg-ház volt, amely német királyok, német-római császárok, cseh, magyar, spanyol és portugál királyok sorát adta. Mivel a család hatalmas volt, mégis nagyon belterjes, a vérfertőzésnek köszönhetően a 17. századra már számos tagjának volt valamilyen genetikai rendellenessége. Ezek közül a legismertebb az úgynevezett Habsburg-állkapocs, ami számos portrén megfigyelhető, és az áll megnyúlásával és előreugrásával járt.
Egy kutatócsoport nemrég a 990 és 1800 közötti európai uralkodók genetikai állományát vizsgálta, és az eddig is ismert külső jegyek mellett más deformitást is felfedeztek a monarchia tagjainál. A Kaliforniai Egyetem tudósai, Sebastian Ottinger és Nico Voigtländer 331 uralkodó történészek által feljegyzett intelligenciaszintjét figyelte, és kiderült, hogy azok a családok, ahol jelen volt a belterjesség, jóval alulmaradtak ezen a téren. A kutatók szerint ez nem közvetlenül egy generáció eredménye, sokkal inkább az évszázados felhalmozódás okozhatta ezeket a problémákat.
– II. Károly spanyol király
A szakemberek a legmagasabb belterjességi együtthatóval II. Károly spanyol királyt azonosították, aki 1661 és 1700 között élt, ezt a 39 évet is rengeteg szenvedés között. Szülei IV. Fülöp spanyol király és Ausztriai Mária Anna királyné voltak, akik anyai és apai ágról is közeli unokatestvéreknek számítottak, aminek meg is lett az eredménye. II. Károly már gyermekkorában is visszamaradott a testi és szellemi fejlődésben, és ez később sem javult. A Habsburg-állkapocs miatt alig tudott érthetően beszélni, de az evés is nehézkes volt számára. Emellett gyenge volt a tüdeje, aránytalanok voltak a végtagjai, impotenciával küzdött, nehezen járt, és az elméje sem tudott a megfelelő mértékben fejlődni, egész életében mások uralkodtak helyette. Bár kétszer is házasodott, utódot nem sikerült nemzenie, így vele kihalt a spanyol Habsburg-ház, és egy hatalmas örökösödési háború vette kezdetét az országban.
https://femina.hu/terasz/europai-uralkodok-belterjesseg/